A kis nyúl harangocskája
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kisnyúl, annak a kisnyúlnak volt egy kis harangocskája. A kisnyúl sétálgatott az erdőben, leült egy fa alá, a fára ráakasztotta a kis harangocskát. Mikorra felkelt, a fa nagyra nőtt, a tetején volt a kis harangocska. Könyörgött a kisnyúl a fának:
- Add ide a kis harangocskámat!
- Nem adom biz én! - válaszolt a fa.
- Megállj, elmegyek a baltához! Balta, vágjad a fát, a fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Nem vágom biz én!
- Megállj, elmegyek a köszörűkőhöz! Köszörűkő, köszörüld a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Nem köszörülöm biz én!
- Megállj, elmegyek a vízhez! Víz, hajtsd a követ, kő nem hordja a balta élét, balta nem vágja a fát, a fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Nem hajtom biz én!
- Megállj, elmegyek a bikához! Bika, igyad a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem hordja a balta élét, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Nem iszom biz én!
- Megállj, elmegyek a puskáshoz! Puskás, lőjed a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem hordja a balta élét, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Nem lövöm biz én!
- Megállj, majd elmegyek az egérhez! Egér, rágjad a puskás fenekét, puskás nem lövi a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem hordja a balta élét, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Nem rágom biz én!
- Megállj, elmegyek a macskához. Macska, fogd az egeret, egér nem rágja a puskás fenekét, puskás nem lövi a bikát, bika nem issza a vizet, víz nem hajtja a követ, kő nem hordja a balta élét, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a kis harangocskámat.
- Eredj, hozzál tejet! Elment a tehénhez.
- Tehén! Adjál nekem tejet, viszem a cicának, cica fogja az egeret, egér rágja a puskás fenekét, puskás lövi a bikát, bika issza a vizet, víz hajtja a követ, kő hordja a balta élét, balta vágja a fát, fa ideadja a kis harangocskámat.
- Eredj, hozzál szénát!
Elment a kaszáshoz.
- Kaszás! Adjál nekem szénát, viszem a tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem a cicának, cica fogja az egeret, egér rágja a puskás fenekét, puskás lövi a bikát, bika issza a vizet, víz hajtja a követ, kő hordja a balta élét, balta vágja a fát, fa ideadja a kis harangocskámat.
- Eredj, hozzál nekem kaszakövet!
Elment a piacra a kaszaköveshez.
- Kaszaköves! Adjál nekem kasza követ, viszem a kaszásnak, kaszás ad nekem szénát, szénát viszem a tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem a cicának, cica fogja az egeret, egér rágja a puskás fenekét, puskás lövi a bikát, bika issza a vizet, víz hajtja a követ, kő hordja a balta élét, balta vágja a fát, fa ideadja a kis harangocskámat.
Azt mondja a kaszaköves:
- Eredj, hozzál nekem vizet!
Elmegy a kútra.
- Kút, adjál nekem vizet, viszem a kaszakövesnek, kaszaköves ad nekem kaszakövet, kaszakövet viszem a kaszásnak, kaszás ad nekem szénát,
szénát viszem a tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem a cicának, cica fogja az egeret, egér rágja a puskás fenekét, puskás lövi a bikát, bika issza a vizet, víz hajtja a követ, kő hordja a balta élét, balta vágja a fát, fa ideadja a kis harangocskámat.
A kút adott vizet, vizet vittem a kaszakövesnek, kaszaköves adott nekem kaszakövet, kaszakövet vittem a kaszásnak, kaszás adott nekem szénát, szénát vittem a tehénnek, tehén adott nekem tejet, tejet vittem a cicának, cica fogta az egeret, egér rágta a puskás fenekét, puskás lőtte a bikát, bika itta a vizet, víz hajtotta a követ, kő hordta a balta élét, balta vágta a fát, a fa ideadta a kis harangocskámat.
-------------------------------------------------------------------------
Katt a linkre
Az álom világ
Mai mese
A bujdosó macska
Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá.
De hogy szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy nagy vörösrépát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba.
Mennek, mendegélnek, hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek elfáradtak, egyre lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska: így nem messzire haladunk. Fogott az úton még két egeret, a másik kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább.
Amint mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal. Kérdi a rák:
- Hova mégy, te macska?
- Megyek vándorolni.
- Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a vízből.
- Hát miért kergettek ki?
- Azért mert mindig csipkedtem őket az ollómmal.
- No, hát gyere, ülj fel.
Tovább mennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal az egyik tojás, s kérdi a macskától:
- Hová mégy, te macska?
- Megyek vándorolni.
- Vígy el minket is. Nem volt maradásunk az asszonyunknál, mert azt kívánta, hogy három csirke keljen ki belőlünk, pedig csak egy van bennünk.
Felültek hát a tojások a vörösrépa szekérre, s a macska hajtott tovább. Egyszerre csak rászállott a szekérre tíz fecske s tíz pacsirta. Nem is kérdezték a macskától, szabad-e, nem-e, szépen letelepedtek, s mentek ők is.
Még egy jó hajításnyira sem mennek, egy csomó gombostűt találnak az úton. Kérdi a macska:
- Hát ti hogy kerültetek ide?
- Mi bizony úgy, hogy egy társunk megszúrta az asszonyunkat, s az asszonyunk haragjában mind kidobott az útra.
- Hát akkor csak ti is üljetek fel a szekérre, gyertek velünk.
Tovább mennek, mendegélnek, s estefelé egy kicsi házikóhoz érnek.
Abban a kicsi házikóban egy öregasszony lakott, a macska bement hozzá, köszönt illendőképpen, s szállást kért éjszakára. Mondja az öregasszony:
- Adnék én jó szívvel, de ide minden éjjel zsiványok jönnek, itt ugyan nem lesz nyugodalmatok.
De a macska addig beszélt, hogy így meg úgy, nem félnek a zsiványoktól, hogy az öregasszony szállást adott nekik.
A négy egeret bekötötték az istállóba.
A két tojás beleült a tüzes hamuba, a rák a vizesdézsába, a gombostűk a törülközőbe, a macska meghúzódott az ajtó sarkában, a fecskék mentek az eresz alá, a pacsirták pedig a ház tetejére.
Hát csakugyan éjjel jönnek a zsiványok, bemennek a házba, letelepednek a kemence mellett, tüzet akarnak gyújtani. De amint megpiszkálják a hamut, a két forró tojás szétpattant, s szemük, szájuk tele lett tojáshéjával meg sárgájával. Hej, uram, teremtőm, megijedtek a zsiványok, égette a tojás az arcukat erősen, szaladtak a vizesdézsához, hogy megmosdjanak. De ahogy belenyúltak a dézsába, a rák jól megcsípte az ujjukat. Lekapják az alsó szegről a törülközőt, hogy megtörülközzenek, de a gombostűk jól összeszurkálták őket. Még jobban megijednek, szaladnak kifelé, s ott meg nekik ugrik a macska, s istenigazában összevissza karmolta az arcukat.
Ki az udvarra, mintha szemüket vették volna, de ott meg a fecskék és a pacsirták elkezdtek csiripolni:
- Zsiványok, zsiványok! Fogjátok meg!
Ahányan voltak, annyifelé szaladtak, többet az öregasszony házához vissza se jöttek.
Reggel a macska megköszönte a szállást az öregasszonynak, a négy egeret befogta a vörösrépa szekérbe, aztán mind felkerekedtek, mentek tovább.
Hanem amint egy hídra értek, halljátok csak, mi történt. Az egerek mitől, mitől nem, megijedtek, a szekeret belerántották a vízbe.
Hej, istenem, lett nagy ijedelem. A pacsirták és a fecskék, huss felrebbentek és elrepültek. A macska is nagy üggyel-bajjal kiúszott, de a szegény rák az ott maradott a vízben, no meg a gombostűk is.
Hogyha ezek a vízben nem maradtak volna, az én mesém is tovább tartott volna. |