[Friss hozzászólások] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Egy asszony panaszkodik az orvosánál:
- Doktor úr, segítesem rajtam! Nem tudom mit tegyek, ugyanis a férjem állandóan beleszól a vezetésembe.
- Nyugodjon meg, asszonyom, a legtöbb jogosítvánnyal rendelkező férj ezt csinálja, ha a felesége vezet.
- Csakhogy én nem autót vezetek, hanem villamost! |
Kiss már nagyon unja, hogy állandóan parancsolgat neki az anyósa. Az egyik nap úgy dönt,hogy erélyes lesz vele. Hazamegy és kiabálni kezd:
- Ki az úr a házbn?
Nem kap választ. Megint megszólal:
- Kérdeztem, hogy ki az úr a házban?
Megint semmi. Kimegy a konyhába, és elkezdi csapkodni az asztalt:
- Ki az úr ebben a házban?
Erre az anyósa szó nélkül fejbe vágja a sodrófával. Kiss aléltan tér magához:
- Már kérdezni sem szabad? |
Az anyós meglátogatja a fiatal párt.
- Kedves vőmuram, igazán nem kellett volna azzal fárasztanod magad, hogy kikísérsz az állomásra - búcsúzik a mama a vonatnál.
- De mama, tessék elhinni, hogy nekem csak öröm, hogy kikísérhetem! |
| puncspuncspuncspuncspuncs pupupuncs icc de wöörkpuncs ouncspuncspuncspuncspuncs pupupuncs icc de wörk puncspuncspuncs puncs az oldal puncsos vagy te is csigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglangcsigiliglinglinglinglanglanglang |
Mikor a Földön már mindenki hitetlen, Krisztus és Mózes elhatározzák, hogy lejönnek a Földre, és bebizonyítják: van Isten. Mikor Mózes már mindent megmutatott amit tud, a vizet vérré változtatta, a botját kígyóvá, akkor az mondta Krisztusnak, hogy most mutasson ő valamit!
Erre Krisztus azt mondta: "Mit?"
Mózes: "Hát amit ilyenkor szoktál"
"Aha, akkor a vízen fogok járni!" - mondta Krisztus.
De mikor elkezdett a vízen járni, azon nyomban elsüllyedt. Mózes megkérdezte, hogy ez miért történt.
És Krisztus azt felelte: "Ja, elfelejtettük, hogy akkor még nem volt lyuk a talpamon..." |
 |
|
Az elegáns ruhaüzlet tulajdonosa gyanakodni kezd az egyik alkalmazottjára. Feltűnt neki, hogy a férfi ragyogó luxuslakásban él és egy mesebeli Ferrarival száguldozik, noha a fizetése nem több heti 390 dollárnál. A felelősségre vonáskor az eladó azzal védekezik, hogy a munkája mellett van egy kis másodállása is: kétezer sorsjegyet ad el hetente, darabját egy dollárért.
Mondja, elárulná, hogy mi a fenét lehet nyerni ezen a maga sorsjátékán?
Természetesen, uram. A heti fizetési utalványomat! |
 |
|
Családi kör
Reggel van, reggel van,
Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve,
Tiszta zoknit keres.
Feketés csészével,
Boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek,
Hogy reája rogyasszon.
Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét!
Konyha melegében jó pirítós mellett,
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.
Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férj jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
A másikba pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett sluszkulcsát.
Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment, nincs már otthon senki.
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
S a wc tartály halkan sistereg egy picit.
| |
|
Egy szőke páciens állít be a szemorvoshoz, hogy megvizsgálják a szemét. Az orvos leülteti a tábla elé, és ráad egy próba szemüveget, melynek egyik lencséje helyett egy papírlap van betéve. A szőke sírva fakad.
Az orvos próbálja vigasztalni:
De hölgyem, nincs abban semmi, ha valaki szemüveget hord!
Tudom, doktor úr! - hüppögi a páciens. - De egy szív alakú keretet jobb szerettem volna. | |
Mi a különbség a villám és a villany között? - kérdezi a tanító néni a skót gyerekektől.
Az feleli az egyik gyerek, hogy a villám ingyen van, de a villanynak ára van.
|
Két felirat díszeleg Kohn Samu kocsmájának falán. Az egyiket egy jó kedélyű vendég írhatta oda, néhány üveg bor után, virágos hangulatban eképp:
"Ki a bort, nőt, dalt szereti, rossz ember nem lehet!"
Aztán valaki savanyú kedvében aláfirkantotta a következő rigmust:
"Innád csak a boromat,
Élnéd nőmmel sorodat,
Az anyósom tanítana dalra,
Nem írnád e sorokat a falra,
Marha!"
|
Vicc javítás:
Mit mond a szőkenő miután nekimegy a fának? -Pedig én dudáltam! |
[Friss hozzászólások] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
